Arany János: A Jóka ördöge. Pórrege /1851./; Q 19938

- 19 Felelt erre Dóka: "uram és királyom! Ne legyen terhére, de én megpróbálom. Még pedig most mingyárt, ezen pillanatba'. Mit ma elvégezhetsz, ne halaszd holnapra. Avval fogta magát és bement a házba, A leányt akkor is a nehézség rázta ; Elővett egy régi kalendáriomot, A mit jóelőre szürujjába nyomott. Nézett a betűkre, hogy a szeme dagadt, S olvasá, könyv nélkül, ezen bölcs szavakat: "lurgudorgod mirgit forgogargadtárgál: Argadógósorgom margarargadtárgál? Targakargarorgodj hárgát korgomarga, Irginerget arga porgokorgolbarga!

f A mint e szavakat meghallá az ördög. Megrázta a lyányt, hogy minden csontja zörgött. És kiment belőle, végkép odahagyván: Mingyár' jobban is lett szemlátomást a lyány. A király pedig, mint szavatartó ember, 'összeadta őket szíves szerelemmel: A lakodalmukra fél gulyát levágott; Végre átereszté nagy Meseországot. /