Arany János: A Jóka ördöge. Pórrege /1851./; Q 19938

- 18 De azért a szavát vissza mégse vonja És, hogy ő nem tréfál, eskü6zóval mondja. Fülön fogta Dókát mingyárt, hevenyébe, S felvivé a hajdú a király elébe; Megállott a hajdú, mint valami peczek, Fölsodort bajusza két nagy fekete szeg S monda: Itt egy ember, felséges királyom, /No ne bújjék kend el, hanem errébb álljon/ Ez a paraszt ember azt meré állitni

f Hogy ő a kisasszonyt meg tudná gyógyítni. Hazudik-e vagy sem? nem állok a felől. Azért engedelmet instálok a felől.

( Szólt a mesekirály: nEgyügyünek látszol: Tudd meg, szegény ember, hogy fejeddel játszol. Nem gyerekség ám ez; vakmerő a próba. Mely, ha rosszul üt ki, húzatlak karóba. De ha megorvoslod egyetlen egy lyányom. Hitvesül őt akkor teneked ajánlom; Vele országomat adom, mint vejemnek: Ugy is nagy nyűg az már nekem, vén fejemnek.

и /