Arany János: A Jóka ördöge. Pórrege /1851./; Q 19938

A király, hogy a nép ne járjon nyakára, Bizza minden dolgát az Íródeákra; Ő maga nem végzi senki ügyét baját. Csak emészti szívét, csak tépi a haját. Hát még a királyné! öltözik mély gyászba. Siratja leányát egy kis oldalházba; Majd egy légycsapóval oda ül az ágyhoz ... Egész nap se néz ki a kender munkához. Dobolják azonban országvilág-szerte S igy kiált a hajdú, ki a dobot verte: Becsületes népség, hallja kigyelmetek! A királykisasszony igen nagyon beteg. Ki meggyógyíthatja, bizony meg nem bánja: A maradéka is nagy ur lesz utána: Ha hát tud valaki olyan mesterséget. Jelenjen meg, bővebb tanakodás végett.

n Eme nagyot kurjant valaki a nép közt: "Tudok én

n azt mondja "olyanféle eszközt, "Kicsoda az az én? hadd álljon ki, lássam! "Én vagyok az az én, követem alássan ,.. S előállott Jóka, levette kalapját, Szégyenli erősen, mert nagyon kaczagják.