Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

91 a váltót (Kiveszi zsebéből és Matildnak nyújtja.) íme, itt van, tépje szét! Matild (kezében tartva a váltót, zavartan.) Kifizette ? De hisz akkor önnek vagyok adósa. Várdai. Ki veszi azt számba jó barátok közt ? f Es mi jó barátok vagyunk emlékszik szerződésíinkre ? Matild. Mit fog ön felőlem gondolni ? Oh istenem! mennyire szégyenlem magamat! (Eltakarja arczát kezével.) Várdai (levonja Matild kezét arczárói és saját kezében tartja.) Elfeledte, hegy jó barátok vagyunk, és a jó barátok közt semmit, semmit sem kell szégyelni egymástól ? (Hevesen megcsókolja Matild kezét.) Matild (húzódva.) Bocsásson el, uram ! Mit tesz ? Várdai. Bizzék bennem, Matild! Ez első titok legyen kezdete egy sokkal édesebb, sokkal bűbájosabb titoknak ... Bizzék bennem, drága Matild, bizzék szerelmemben ! (Átkarolja Matild derekát.) Matild (elrántva magát.) Mit merészel ? Várdai. Matild! Nincs hát bizalommal hozzám ? (Újra magához vonja.) Matild (indulatosan eltaszítja.) Bizalommal! ön iránt! és épen most meri tőlem követelni, e gyáva viselete után!Meglesi titkomat,melyre könnyelműségem vitt, melyért szégyenpír borítja arczomat... és arra használja fel, hogy megvásárolja vele szerelmemet..! Minek tart ön engem ? Annyira sülyedtem hát, hogy bért mer kínálni szerelmemért? (Várdai elé dobja a váltót.)