Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

Várclcd. Nem érteni felindulását. Matild. Mily megbántás van abban, ha szerelemről beszélek ön előtt ? Nem tudta már régen, hogy szeretem ? Nem volt-e jogom szerelmem viszonzását sejteni magaviseletéből ? Vagy minden csak üres, szívtelen kaczérság lett volna? Matild. (Indulatosan.) Eltalálta! Üres kaczérság fr volt! Ortilt játék, melynek keserű büntetését most szolgáltatta ki számomra. Bosszút akartam állni férjemen ... s még más valakin ... és azt hivém vakságomban, ártatlan játékot játszom. Ón kinyitotta szememet . . . ezt köszönöm önnek .... de hogy ennyire meg tudott alázni, azt soha sem felejtem el. Most már tudja .... menjen hát előlem! Várdai. Elmenjek? Azt hiszi,csakugyan játékszere voltam ? Nem úgy Matild! Engem a nők nem szoktak ily olcsó csecsebecséül használni. Kezembe adta magát, nem mondok le jogomról. Most már nem kérem, most követelem szerelmét! Matild (az ajtóra mutat.) Távozzék! Várdai (közelebb lép Matildhoz.) Hagyja el e parancsoló taglejtést, kedves Matild. . . Amely nő oly kihivólag fogadta egy férü udvarlását, hogy férjének hivatalt szerezzen általa, a mely nő titkon váltót ir alá és a rouletten próbál szerencsét, az már lemondott e királynői mozdulat jogáról. Matild (eltakarva arczát, fájdalmas zokogással.) Bántalmazzon csak ! Megérdemlem e büntetést. Várdai (még közelebb lép.) Felényire sem oly fájó