Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

88 Fülöp. Ottó! megállj ! Dehogy áll . . . Vájjon hova rohan ? Attól félek, most az egyszer ügyetlenséget követtem el. De ki hitte volna, hogy oly hamarkitalálja ? Nagy ég ! kitelik tőle, hogy visszaél vele ! Meg kell előznöm, helyre kell hoznom előbbi baklövésemet ... Nincs más hátra, mint Bélának bűnbánólag bevallani a dolgot, hadd váltsa ki ő azonnal a váltót... aztán jöhet Várdai uram... Szinte látom már a megnyúlt ábrázatát... Jó sakkhúzás lesz . . . csak tőlem telik ki ilyesmi. (Nevetve dörzsöli kezeit.) TIZENHARMADIK JELENET. ADÉL. FÜLÖP. Adél (jobbról jő uti ruhában, fátyolos kalappal. Fülöp vállára üt.) Fülöp (rémülten felszökik.) Nagy ég ! (Visszafordul, nagy meglepetéssel.) Alit látok ! Adél! (Hirtelen leveszi s fölteszi pápaszemét.) Bátran szólhat, én vagyok. Adél. Megismertem, Fülöp, ez üvegajtón ke/ resztül, azért siettem ide. Epen most érkeztem a délutáni vonattal . . . Ottót kerestem a fogadóban, de egész nap nem volt otthon. On bizonyára tudja, hol találhatom fel? Fülöp. De honnan méltóztatik tudni, hogy Ottó e fürdőhelyen időzik ? Adél. Nem emlékszik ? Hiszen ön mondta tegnapelőtt Pesten. / Fülöp (elképedve.) En mondtam? Az már más . .