Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

89 De legyen nyugodt, semmi sem történt, nincs oka féltékenynek lennie. Matild (bosszúsan.) Ki mondta, hogy én féltékeny vagyok? Feleljen, hol van most Ottó ? _ Fülöp (félre.) Az első rohamot el kell hárítanom. (Fenn.) Ottó barátom kirándulást tett a szomszéd Rózsás-hegyre — szamáron . . . (Jobbra mutat.) Erre, egyenest erre! Adél. Ki van vele ? Fülöp. A szamara ... oh bocsánat! nem akartam rossz tréfát csinálni de egészen meg vagyok zavarodva . . . Legyen nyugodt, ő nincs vele, esküszöm . . . Csak erre tartson, minden gyerek megmutatja a Rózsás hegyet ... én szívesen elkísérném, de sürgős dolgom van a fürdőben. Adél. Köszönöm Fülöp ! (Gyorsan el jobbra.) TIZENNEGYEDIK JELENET. FÜLÖP (egyedül). Ujabb veszedelem! Ha ez most együtt találná Ottót Matilddal, kész lenne a legiszonyúbb botrány, válóper, halál . . . Gyorsan, gyorsan! Előbb Ottót értesítem, hogy óvatos legyen, aztán Bélát keresem föl, s igy mégis megmentem két legjobb barátom boldogságát, daczára a sok veszedelemnek, melyet oktalanul fejökre zúdítottak . . . Istenem! Mivé lennének szegények, ha én nem őrködném fölöttük! (El balra.)