Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

J56 ozélpontja vagyok csipős megjegyzéseidnek s nem tudom az okát.... Adél (kitörve.) Fizesd meg Fülöpnek vesztett fogadásodat!... Rajtam nem fogsz kárörvendve kaczagni Isten veled! mi többé nem látjuk egymást ! (Gyorsan el.) Matild. Megint ez a fogadás! Fülöp, mit jelent ez ? Fülöp (legnagyobb izgatottsággal.) Majd máskor, most Adél után kell rohannom . . . Nem hallottad, mily szavakkal búcsúzott ? Hiszen ez a nő egyenesen a Dunának megv. Matild (megragadja Fülöp kezét.) Magyarázatot kívánok! Fülöp (súgva, lázasan.) Félti tőled a férjét . . . bocsáss, vagy késő lesz. / Matild. Félti a férjét? Nevetséges! Es azért jön ide, saját lakásomba, scénát csinálni nekem! Ottil (megfogja Fülöpöt, amint az ajtó félé rohan.) Megállj, te szerencsétlen! Ez ismét a te munkád! Mit mondtál Adélnak ? Fülöp. Csupa megnyugtató szavakat— Az égre! bocsáss vagy semmiről sem állok jót. (Az ajtó felé rohan és a belépő Góthba ütődik.) TIZENEGYEDIK JELENET. GÓTH. BÉLA. FÜLÖP. MATILD OTTIL. Góth (megragadja Fülöpöt.) Itt van! Tudtam, Iiogv még itt találjuk!