Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

Fülöp (vergődve.) Bocsásson! Egy emberélet forog veszélyben. Góth. A te életed forog veszélyben, ba mindent meg nem vallasz. Fülöp (magánkívül.) Mindent megvallbk, csak bocsásson ! (Kiragadja magát Góth kezéből és elrohan:) Góth (elszörnyedve.) Mindent megvallott és megszökött. Béla, rohanj utána és öld meg! Béla. Nem erről van most szó. Góth. .Tó, a te dolgod . . . Végezzük hát az én dolgomat! (Ottilhoz.) Kedves sógorasszony, hagyjon magamra a leányommal, míg egy hatalmas philippikát intézek hozzá . . . Bocsánat . . . tüstént vége lesz ... Ottil. Kérem, én nem gátolom atyai hivatásában. (El.) TIZENKETTEDIK JELENET. MATILD. GÓTH. BÉLA. Matild (a tükör előtt igazgatja magát.) Mit akar hozzám intézni a papa ? Góth. Philippikát... Fordulj felém attól a tükörtől, hogy szavaim súlyán kivűl arczjátékom is meggyőzzön érzelmeim komolyságáról. Matild. Innen is igen jól látom a papa arczj át ék át. Góth. Vegyük hát a vádpontokat egyenkint. Először : mit keres nálad minduntalan ez a Fülöp ?