Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

Adél (Matildhoz.) Kedvesein, fizesd meg Fülöpnek tartozásodat elvesztetted a fogadást. / Matild. En? Micsoda fogadást? Fülöp (mohón.) Ah! szót sem érdemel... én várhatok ... kezdjük meg a bizottsági gyűlést. (Papirt tesz az asztalra, leül és tollat vesz a" kezébe.) Matild. Mivel tartozom én Fülöpnek? Fülöp. Csekélység. . . majd máskor beszélünk róla... (Néma jelekkel nyugalomra inti Matildot.).* Kezdjük meg a bizottsági ülést. Ottil. (halkan Fülöphöz.) Ebben megint a te kezedet látom. Mit müveitél? 'K Fülöp (végső elkeseredettséggel.) Kezdjük meg a szűkebb bizottsági ülést! / Ottil. En is azt hiszem, ió lesz sietnünk, mert kifogyunk az időből. Üljünk le. (Mind leülnek.) Matild, a nagy bizottság téged küldött ki elnöknek, add elő hát a tárgyat! Fülöp (lázasan ir.) Halljuk a tárgyat! Matild. Gondolom, a szentistvánnapi nagy néptinnepre kellene tervet készítenünk . . . Kár volt Adél, hogy nem jöttél ma a gyűlésre, gyönyörű toiletteket láttunk, ugy-e Ottil? - Ottil. A herczegnő valóban festeni való volt. Matild. Festeni való és festve. Fülöp (folytonosan irva.) Térjünk a tárgyra, hők ve im ! t/