Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

öl Fülöp (kétségbeesetten.) De én semmire sem figyelmeztettem ellenkezőleg meg akarom nyugtatni.... Adél. Ön jó ember, Fülöp, de nem fog elámítani .... Ismerem Matildot. . . ilyen volt már az intézetben is, ott is bántotta hiúságát, ha én valami kitüntetésben részesültem. Irigy volt rám mindig, most is az. Ezért kaczérkodik férjemmel, ezért szeretne féltékenynyé tenni engem, hogy aztán kinevesse gyötrelmeimet ... Féltékeny rá ! e vasárus kisasszonyra! oh nem ! annyira nem alázom meg női méltóságomat... de nem is engedjük odáig jutni a dolgot... Most már résen leszek .... köszönöm Fülöp! Fülöp (magán kivül.) Ne köszönje ... én semmit sem mondtam.... (Észreveszi Matildot, félre rémülten.) Itt a világ vége! TIZEDIK JELENET. ELŐBBIEK. MATILD. OTTIL. MARCSA. Matild. Mennyire sajnálom, kedves Adél. hogy várnod kellett rám! Az a közgyűlés nem akart végetérni ! Lemberszky grófné háromszor belesült nagy beszédébe .... Ottil. S mind a háromszor újra kezdte... nagyon mulatságos volt. (Marcsa átveszi a két nő kalapját stb. és el.) Adél. Én is jól mulattam Fülöppel. Fülöp. Azaz hogy. . . ellenkezőleg. . . (Könyön'gve int Adélnak.)