Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

Fülöp. Nem láttam . . . elaludtam . . . azaz dehogy nem! semmit sem tett, csak sirt és csókokat hintett utánad . . . senkivel sem beszélt. . . teringettét ! bocsásd el már a kezemet, vagy a nyakad közé pottyanok! Béla (elbocsátva Fülöp kezét, nyugodtabban.) Hát akkor mit beszélsz olyan bolondokat ? Fülöp. Mert te is férj vagy, és jó konstatálnod az általános elveket. (Végig nyújtózik.) Béla. Az igaz, hogy is tudtam ügy felindulni ? Hiszen ismerhetnélek, te nemcsak a légyből, hanem a semmiből is elefántot tudsz csinálni. Fülöp. Igen, igen, légy nyugodt, Matild ártatlan . . . (Hirtelen felül.) Légy hát mindig gyöngéd hozzá, vigyázz rá . . . Csitt! Várdaiék jönnek, el ne áruld rejtekemet. (Ismét végig nyújtózik.) TIZENNEGYEDIK JELENET. ELŐBBIEK. GÓTH. ADÉL. VÁRDAI. KLÁRA. Góth (Adélt vezetve.) Reménylem, méltóságos asszonyom, nem rója fel az én hibámul e szerencsétlen felfordulást. Mindennek Fülöp az oka. Megölöm, ha a szemem elé kerül, a tavat pedig kiszáritom. Adél. Mind a kettőért kár lenne. E kis baleset, biztosítom, csak mulatságunkra szolgált, annyit nevettünk rajta; s látja, Ottil ruhájában igen kényelmesen haza mehetek. Góth. így hát nem méltóztatott meggyűlölni szerény villámat?