Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

Adél. Annyira nem, hogy az asszonyokkal már össze is beszéltünk s a jövő héten e kertben fényes pásztori ünnepet fogunk rendezni, a legszebb jelmezekben ... ha a háziúr megengedi. Góth. Rendelkezzék kertemmel, velem és egész fundus instructusommal. Várdai. Kedvesem, a hölgyektől oda benn már elbucsuztunk, kocsink előállt, azt hiszem, mehetnénk. Adél (megcsókolja Klárát, kezet ad Góthnak, Bélának.) A mielőbbi viszontlátásra! Várdai (hevesen rázva Béla kezét.) Köszön öm hogy bemutattál családodnak... Ne feledd, hogy legjobb barátod vagyok, s bármikor és bármiben rendelkezésedre állok. Béla. Nagyon szives vagy. Várdai. Barátok közt ez természetes. Ha befolyásommal valamit tehetek javadra, kérlek, fordulj hozzám egész bizalommal; mindenre kész vagyok éretted, drága barátom, ne feledd, mindenre. Fülöp (kipillantva a függő-ágyból, magában.) Nagyon hízeleg a férjnek — biztos a bűnös szándék. Várdai. (Góth kezét rázva.) Isten önnel uram! Legközelebb folytatjuk politikai eszmecserénket! (El Adéllal, Góth és Béla kikísérik s aztán rögtön visszajönnek.) Klára (mindenfelé vizsgálódva körüljár.) Hová bújhatott az a Fülöp ? Góth (visszatérve.) Miiven kedves, finom úr ! Az f ember ki sem nézné belőle, hogy államtitkár. Es hogy