Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

Béla (leszáll a székről.) No, az igaz, egy kissé ingerültek voltunk mind a ketten, de hisz az nem tesz semmit, egy-két nyájas szó megint helyreállítja az egyensúlyt. Fülöp. Azt hiszed ? Béla. Milyen hangon mondod ezt ? Nem csak hiszem, de meg vagyok róla győződve. / Fülöp En pedig arról vagyok meggyőződve, hogy az ily jelenetek lassankint elhidegitik a nő szivét, esakhamar másnál keresi azt a melegséget, melyet férje megvon tőle, s a férj alig fordul egyet, neje már másnak édes szavait hallgatja, alig fordul még egyet s már szarvakat visel a fején. Béla. Megbolondultál ? Fülöp. Ezt a kérdést nem értem. Béla. Matildról mersz igy beszélni ? Matildot mered gyanusitni ? / > Fülöp. En! Matildot ? Isten őrizz! En csak általánosságban, abstract kifejezésekben beszéltem Matildhoz árnya sem fér a gyanúnak . . . esküszöm! Béla. Fülöp, szólj, te tudsz vagy sejtesz valamit . . . Mindent tudni akarok! (Megragadja Fülöp lelógó kezét s erősen rázza.) Fülöp. De semmi sincs .... csQ,k általánosságban beszéltem .... ne rázd úgy a kezemet, mert mindjárt kibukom! Béla (még hevesebben rázva Fülöp kezét.) Felelj, mit tett Matild, hova ment aztán, hogy eltávoztam innen ?