Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

lábát a függő-ágyon s leszállásra készül.) Megmutatom az égő lángot, és neki megy fejjel, mint a moly. (Kitekint.) Milyen lassan sétálnak! . . . Ab! félre most minden álszeméremmel. Maradnom kell, két legjobb barátom boldogságát csak én menthetem meg . . . Őrködni fogok, ne féljetek, őrködni fogok . . . Csak már öltözhetném át, ez a nedves ruha egészen hozzám tapad. (Leszállni készül.) Ördögbe ! megint jő valaki... (Hirtelen visszamászik a függő-ágyba s elnyújtózd benne.) TIZENHARMADIK JELENET. BÉLA. FÜLÖP. Béla (gyorsan jön.) Matildom! édes kicsikém !... Nincs itt... szegényke ! nagyon heves voltam hozzá ... alig várom, hogy kiengeszteljem. Fülöp (föl nem emelve fejét.) Vigyázz a feleségedre ! Béla. Mi ez! (Föltekint.) Az égből szólt hozzám valaki ? Fülöp. Hallgass az ég szavára. Béla. Eh! majd szemébe nézek annak az ég szózatnak ! (Székre áll, s a függő ágyba tekint.) Fülöp f Te vagy az égi szózat? ÜT/ O Fülöp (felülve.) Itt rejtőzöm, mióta a hölgyeke a tóba forditottam, és e vízszintesen függőleges hely zetemben tanúja voltam előbbi szóváltástoknak. Béla, Béla, hallgass legjobb barátod szavára ... te rossz uton jársz.