Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

Yárdai. (Félre.) Valóban sóhajtott. (Fenn.) Hova szállt e gyöngéd sóhaj ? Matild. Nem minden sóhaj ér el rendeltetési helyére. Van olyan is. mely czéltalanúl bolyong a nagy világban. Yárdai. De ha visszhangra lel, czélját is megtalálta. (Sóhajt.) Matild (félre örömmel.) Jól megy. (Fenn. ne-i vetve.) Ah Várdai, ne legyen oly szentimentális! Azj én hajdani tánczosomtól más hangot várok. Yárdai. Hogyan, nagysád ? Emlékszik ama boldog órákra ? Matild. Emlékszem-e ? (Elfordul, szünet után.) Hálátlan! ha valakit közülünk feledékenységről lehet vádolni, az nem én vagyok. Yárdai (félre.) A menyecske határozottan ka-: czérkodik velem. (Fenn.) Hálátlannak mond? Ez • A iszonyú vádat nem hagyhatom magamon száradni. Szóljon, jóvátehetem még hibámat ? Matild. Hagyjuk a multat, barátom. Ami elmúlt, vissza nem jő ... . Igaz, hát kedves neje után nem is kérdezősködik ? (Nevetve.) Tudja, hogy a vízben fordultunk? De ne aggódjék, Adélnak semmi baja. sincs .... Reményiem, ez a kis baleset nem veszi el kedvöket házunktól; mert számolok rá, hogy ezentúl gyakran, nagyon gyakran fogunk találkozni. Nemde ?; Yárdai. Könnvii medgérni azt. a mi végteleniil boldoggá tesz. •á 9