Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

TIZENEGYEDIK JELENET. ELŐBBIEK. VÁRDAI. Yárdcii (gyorsan jő, nyugtalanul visszatekintve.) Elvesztette nyomomat. . . (Észreveszi Matildot.) Ah! ezt a cserét szeretem . . . (Matildhoz közeledve.) Hogyan ? csak egyedül találom itt nagysádat ? Matild. Kellemetlen ez talán magának ? (Félre.) Ugy! ez a modor tetszeni fog Bélának. Várdai. Sőt a lehető legkellemesebb kárpótlás a sok politika után. Pedig kárpótlást érdemlek, higyje el nagysád, nagy kárpótlást. Matild. A politikával atyám gyötörte meg, illő tehát, hogy én, leánya, nyújtsak kárpótlást. Mit kiván'? Szép szót vagy virágot ? Várdai. Mind a kettőt. Matild (letép egy virágot s Várdai gomblyukába tűzi.) A virág itt van. . . , Várdai. S a szép szó ? Matild. Előbb mondja meg, mit tart maga szép [szónak ? Várdai. A legszebbnek ? Matild. Ah barátom! egyszerre nem szokás a degíelső fokon kezdeni; azt jobban meg kell szolgálni, mint egy kis — politikával. T árdai (félre.) Naivság ez vagy kaczérság ? Matild (félre.) Kaczérkodjunk egy kissé — ártatlanul — Béla kedvéért. . . Csak tudnám, hogy' [kell csinálni! (Sóhajt.) í