Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

mindenben mintául, ugy legalább nem teszesz ki többé oly kinos helyzetnek, mint az előbb, mikor Várdaiék megérkeztek. Oly zavart, oly félszeg voltál e fesztelen, kellemes, előkelő asszonynyal szemben .... i Matild. Mondd csak ki mindjárt, hogy szégyelted magadat s megbántad, hogy feleségül vettél .. . Félszeg! Hát akkor minek vettél el ? Fél-? szeg! Igen, mert már nem szeretsz, mert Adélt szereted .... de hiszen kerüljön elém, úgy lecsókolom azt a festett szemöldökét . . . (Sirva fakad.) Béla. Ez már sok! Még csak az volt hátra, hogy féltékeny is légy! s hozzá még ilyen modor-; ban! . . . . Kedvesem, ez a mi társaságunkban nem, szokás, az ilyen féltékenység nagyon nyárspolgár rias. (El.) TIZEDIK JELENET. ELŐBBIEK. (BÉLA nélkül.) Matild. (Béla után akar futni.) Béla! (Megáll. Azért sem! hiszen ő sértett meg. (Sir. Majd lopv Béla után néz.) Nem néz vissza . . . Hát akkor mi nek sirjak ? (Egyszerre megszűnik sirása.) Milye: igazságtalan irántam. Hogy dicsőíti azt az Adélt Pedig ha tudná, hogy még a saját férje is belér szerelmes .... De ilyen vakok ezek a férfiak . . . Jól van Béla! Ha nem volt elég neked, hogy sz rettelek, hogy csak benned éltem, majd leszek olya nagyvilági nő, hogy szikrát hány tőle a szemed.