Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

ruháért. (Öklével fenyegetve.) Megállj Fülöp, megkeserülöd ezt, ha férjem lészsz! (El.) Béla (nevetve.) Várdaiék első látogatása ugyancsak szépen sikerül. A férjet államháztartástannal tartják jól, az asszonyt megfürösztik a tóban... -Hova vihette az öreg azt a szegény Ottót ? Talán e zajra a tó felé jöttek... majd végigfürkészem a partot. (El.) NYOLCZADIK JELENET. FÜLÖP (egyedül). (Óvatosan kiüti fejét a part mögül, körültekint, lassan felmászik és előre jön. Kalap nélkül, haja nedvesen csügg arczába, ruhája át van ázva.) Megsemmisültem ! Itt többé nincs maradásom. (Megrázkódik.) Brrr !... Ugy kell nekem ! miért féltem megvallani, hogy nem tudok evezni ? De mikor olyan kedvök volt csónakázni, és én semmit sem tudok megtagadni! (Körülnéz.) Merre meneküljek? Ah! menekülni most, mikor csak én őrködhetem a család boldogsága fölött. (Megrázkódik.) Teringettét! Mért nem születtem uszkárnak, hogy lerázhatnám magamról ezt a sok vizet! Meneküljünk! (Jobbra fordul.) Erre nem lehet, Matild közeleg, nem merek többé szeme közé nézni.. (Balra indul.) Itt meg Bélát látom ... hogyan kerülhetnék szine elé ? ... Hova rejtőzzem ? (A partra fut.) Talán ismét a tóba ugranám ? (Lejő.) Nem, elég voltebből ennyi... Mindjárt itt lesznek ... (Észreveszi a függő-ágyat.) Ah! ez elég magasan csügg. Ha jólf