Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

i i Yárdai. Szabad nekem is ő nagysága emlékező tehetségére hivatkoznom ? Matild (félénken.) Mindenesetre ... (Félre.) Ah ! minek is szólt az a Fülöp! most alig merek a sze

; mébe nézni. /* (Adél Ottilt és Klárát üdvözli.) Béla (félre, bosszúsan.) Milyen félszeg! Mily elfogult! Góth (nagy bókkal kijő a lugasból.) Mily kelle mes meglepetés! Annál kellemesebb, mert épen nem vártuk... Méltóságtok most egy boldog családot leptek meg mindennapi szellemi foglalkozásában . . . A fiatalok regényt, újságot olvastak, virágot kötöttek, én komoly és magvas olvasmányba voltam elmerülve ... nagyszerű munka . .. mindennapi szel: l

emi kenyerem... (Folytonosan úgy tartja a könyvet, hogy czímlapja Várdai szeme elé kerüljön.) De kérem, méltóztassék a termekbe sétálni. Adél. Ah uram, engedje, hogy itt maradjunk e kedves kertben, ne tegye erővel feszessé látogatásunkat. Mi egészen sans géne jöttünk ki; reméljjük, önök is úgy fogadnak. Góth. Az már egészen más. Legyünk hát szent zsán. A hölgyek mulassanak együtt, a politika férfiai bocsátkozzanak szellemi érintkezésbe. (Karon fogja Yárdait.) Engedje méltóságod, hogy megmutassam kertemet s útközben kifejtsem államkáztartástani eszméimet. CSJKY : A JÓ FÜLÜP.