Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

Várdai. Rendkívül fogok örülni. (Súgva Bélához.) Ments meg! (El Góthtal.) Ottil. Béla, kérlek, szabadítsd meg Várdait az öreg úr politikájától, különben estig sem fog-' juk látni. Adél. (nevetve.) Hagyja Vathay, férjem nagyon szereti a szakmájába vágó társalgást. Béla. Bocsánat, ő maga kiáltott hozzám segítségért. (El.) Ottil. Mivel tölthetnők legkellemesebben időnket, mig a férfiak ismét előkerülnek ? HATODIK JELENET. ELŐBBIEK. EÜLŐP. Fülöp (hirtelen kiemelkedik a háttérben a part, * mögül.) En séta-csónakázást ajánlok. Ottil (sikoltva.) Ali! ki az ? Segítség! Adél. Ne félj, hiszen ez Fülöp, a jó Fülöp. Ottil. Mit ijesztgeted az embert ? Fülöp. Bocsánat, épen most jöttem a városból (Lejő a partról és kezet csókol Adélnak.) Nem adhat-; tam át Ottó barátom izenetét... valóban épen mos érkeztem . . . Ottil. Jól van... Mit mondtál az előbb ? Lehe, a tavon csónakázni ? Fülöp. A csónak itt van a parton, egész mosta náig benne feküdtem ... azaz, én a városból jöttez! hanem az evezők fekszenek benne... és a tó ezüsf| hullámai hivogatólag ringanak a halk szellőben.