Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

Fülöp. Elhiheted tehát, hogy ha valamire intelek. csak boldogságodért teszem, s nem veszed rossz néven, ha belügyeidbe látszom avatkozni. Matild. Az égre ! szólj már, ne feszits kínpadra ! Fülöp. Ismered Várdai Ottót ? Matild. Leánykoromban tánczoltam vele néhány bálon. Fülöp. Matild! légy őszinte legjobb barátodhoz . . . Tudod azt is, hogy szerelmes volt beléd ? Matild. Szerelmes volt belém ? Ah! valóban ? Fülöp (komoran.) Ugy van . . . Jól tudom, hiszen a legbizalmasabb barátok voltunk . . . Nőül is kért volna, de nem voltál elég jó parthie számára. Matild. Ugy ! hát ilyen volt az ő szerelme ? Fülöp. Akkor még csak képviselő volt, minden tekintetben fényes parthiet keresett s ennek feláldozta szerelmét .... Matild, légy óvatos ! / Matild. Óvatos ? Miért ? Talán csak nem félsz attól, hogy beleszeretek? Fülöp. Várdai veszedelmes ember, ártatlanul is könnyen kompromittálhat,.... valódi don Juan. Matild. Ali! az a hire van ? Fülöp. Kerüld őt, légy hozzá hideg, ne adj neki legkisebb alkalmat sem; mert attól félek, hogy Ottó kebléből még most sem halt ki a régi láng, hogy még most is szeret. Matild. Engem? valóban? Fülöp (sóhajtva.) Fájdalom! Midőn ma rólad beszélt, aggódva lestem tekintetét s bajlóslatú lángot