Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 19149

- 16 /Vőlegény/ Menyasszony; Gábo r: 1\T pnyasszo ív: V"1pgénv' Menvasszonv: Vőlegény; Őrülten sietős! /kiszabaditja a kezét/ /a menyasszonyhoz/ A maga kis szalonját és budoárját már be is rendeztem. Megbocsát a tolakodásért? A szalon angolvörös, a budoir rezedaszin. Hát maga megjegvezte, hogy szeretem az angolföröst, a rezedasziit? /egy kis csend/ Becsületem szent szavára mondom, féltékeny lennék, ha te... /Gáborho z/ ....nem volnál a v''

xyám. Hiszen ez már egész komoly udvarlás, /a menyasszonyhoz/ Ho ne vi? Gábor csakugyan nagyon figyelmes hozzám. A maga udvarlása meg annyiból áll, hogy kékre szorongatja a karomat és a tenisznél kinevet, ha nem tudom visszaadni a labdáját. Ez nanasz akar lenni? Kérem, /letérdel a menyasszony elé a. szőnyegfe, a szivére teszi a kezét, szaval./ Engedje meg, hogy csókiaimmal boritsam lába nyomát a földön.