Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

- 35 - . . Lidi a Frici: Ilon: Lidi: Frici: Lidi: Ilon: Frici: Ilon: Frici: Lidi: Frici: Lidi: Frici: Lidi: Frici: / valóban megijed / Józus ! / hirtelen hátranéz, majd Ilonhoz / Az uj divat szerint igy kell udva A rolni a lányoknak ? Még agyonljeszt bennünket. Ezt sem hallotta meg ! / tépelődik, majd hirtelen elhatározással Ilonhoz / *>lon ... Ilon ... hallod-e ? Na mi kell ? Na, kezdődik a tároalgás. * Hát az kell, hogy adjál nekem enni. Mégpedig érdekesen kezdődik. * Hiszen most ettél. Nem bánom, én mégis éhes vagyok. Jredj, hagyj békén, most nem készítek neked enni. Bélben maradt a hombócból, a kor azt eszem meg. Hidegen ? Majd megárt a gyenge lcis gyomrodnak. / nagy örömei röhög, hogy Lidi| szélt hozzá, dicsekedve / Nem árt meg nekem. Én aranyit birok enni, hogy na, még sincs serial bajom. Gzép tulajdonság. Mert lássa, én Olyan erős vagyok, hogy az egész faludban nincs még egy ilyen erős legény. Ezt a széket is felemelem a fogammal. / széket vesz ölő / He bántsd, elhisszük. Tudjuk, hogy minden erő a f o gadban van. / nevetés / » / .nem veszi észre, hogy Lidi ugratja / Tegnapelőtt is elszabadult egy bika, én meg csak ugy megfogtam a szarvát és földhöz vágtam. Azt látta volna ! / félre / Bedig nem is igaz ! ... Az dm, én olyan erős vagyok, ^ég magát is a földhöz tudnám vágni.