Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

- 36 - . . Lidi: Ftté i: Lidi: Frici: Lidi: Frici: Lidi: Frici: Lidi: Frici: Lidi: Frici: i Lidi: Frici: Lidi: Frici: Lidi: ó, de kedves. De ha a feleségem lenne, akkor sose vágnám a földhöz. / Ilonhoz / Hz aztán a gyöngédség ... Pont ilyen férjet keresek. Pedig maga nem is szeret. Dehogy nem. Nincs olyan szem, amely rajtad meg ne a kadna, i Hát akkor jöjjön hozzám feleségül, / kacagva Ilonhoz / Látod, ilyen szerencsét esi nálj ! / Fricihez / Hallod-e, nem megyek én olyan csapodárhoz, mint te vagy, hisz most is virágot szedtél valakinek, / szemérmesen röhög / lázt is magának téptem. 3z aztán megható. / a virágot Lidire szórja / Itt van, a magáé, í.s milyen ozépen nyújtja át. Udvarias fiu vagy te, Frici, / közel megy hozzá, megsimogatja a vállát / Én most a maga villát megharapom. / elugrik / Talán megbolondultál ? Rajtam akarod a fogaidat kipróbálni ? De én nem vagyok gom-4A bóc. / ügyetlenül / És én most magát megcsókolom, / közeledik feléje / / felugrik / Ro~no ! Hátra arc ! Vissza a sarakba ! Én nem félek magátél, mert én erősebb vagyok. Majd félsz az apáitól. Éppen most hajt be az udvt lódulj szaporán és fogd ki a lovakat.