Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

34 sért, kedves Mihály bácsi, jöjjön vissza egy fertály /éra múlva, addig kisül a friss pogácsa. Mihály: Félek violám, hogy megjön a kocsmáros és tudja, hogy nem bir rámnézni a lelkiismerete miatt. Ilon: Nines itthon az édesapám, nem is hiszem, hogy este olőtt megjön. Mihály: Jól van kedvesem, majd visszajövök, ugy sincs senkim az egész világon, csak maga. / lassan el / Lidi: Na ez szépen megvigasztalt. Gyere Ilonkára, menjünk sétálni. Csak nem akarod egész életedet ebben a ssobá • ' ' r' ' ' . • • * ban tölteni ? . . • . • • _ • mu Ilon: Nem megyék. Fóriané: Jön a Frici úrfi. Szórakozzanak vele virágaim. Én meg megetetem az állatokat. / el / " 2. jelenet. Jlőbblek, Frici. Frici* / kezében bokrétával jön / Lidi: / súgva Ilonkához / Itt van már. Tegyünk ugy, * ; mintha nem vennénk észre. Frici: Ah, itt van... / sóhajtozva nézegeti Lidit / De szép lány. Csak tudnám, mit mond jak neki, pedig a virágot ia neki hoztam. / Lidihez, de visszaijed / Szégyenlem odaadni ... / erősen köhög / Lidi: / angva Ilonkához / Hogy köhög szegény. Még hek tikába esik a nagy szerelemtől. Frici: / magának / Hen hallja ! / lábával súrolja a pallót / üst se..; hallja ! / legböki a homlokát, aztán Ilona háta mögé vonul és hatalmasat tüsszent /