Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

18, jelenet. Lacit őrmestert Fricit őrmestert Fricit Ilont Mihályt Lacit Mihály: Lacit Mihály: őrmester: Előbbiek, Laci, őrmester, Mihály bác3i, / huszársapkában, őrm sterrel együtt be / Vigan vagytok legények, ezt már szeretem. Káplár ur, lásson a kocsi után. Fiuk ! Uj pajtást hoztam. Laci ! <R ' • ....... A saját akaratjábdl jön velünk, a kocsmáros ur Frici je helyett. / előugrik / Helyettem ? Hát én nem megyek ? Te itthon maradsz a kályha mellett savét inni, meg a lekváros bögrét nyalogatni. Éljen Laci ... / hirtelen meggondolja magát, hangos kiáltással az apjához akar szaladni, nagyképűen / Pedig de szerettem volna én is elmenni. De ha a Laci annyira akar, hát menjen el helyettem ő. / átöleli Lacit / Jaj Lacim, édes Lacim ! / a másik oldalról öleli a fiát / Laci fiam, ezt nem jól tetted • • • Ne buauljátok már annyira, még a szivemet is elkeserítitek. Lássa apám, Ilon nélkül ugy sem ölhettem volna, most legalább remélhetem, hogy az enyém less. És ha elesel a csatában ? Ej ... inkább a csatában haljak meg, minthogy a szivem szakadjon meg bánatában. nem kigyelmed mondta, hogy félember az, akinek a vére' nem folyik a hasáért. Jaj,jaj, de hát mi lesz belőlem vénségemre, ha te is elhagysz, aki egyetlen támaszom vagy. Mihály gazda ! üvel Laci kigyelmednek egyetlen•fia, csak az apja jóváhagyásával jöhet velünk. Ha kigyelmed