Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

- 24 IG, jelenet. Klőbbiek, Ilon, nidi, majd Laci. Ilon: Apám, itt van. Kocsmáros: Jöjjön be. Kántors Kend csak rSost hallg3.sr.on, majd én beszélek. Jaj, megöl a kíváncsiság ! Mi lesz itt moot. Lidi? Lacis Kántors Lacit / Ilon hívására, belép / Jé napot í Hivatott az ur, hát eljöttem. Hanem azt akarom mondani, hogy ha az urnák valami cauffátevó szándéka van velem, odakint néhány legénycimborára várakozik, meg aztán ••• / fele meli a kezében lévé fokost / én sem jöttem egészen egyedül. Hem kell gorombáskodni, öcsém. A kocsmáros ur barátságbél hivatott, De csak nekem tartozol érte köszönet-^ tel, mert én békítettem ki, / Laci elé áll nagy pátosszal / Hát, kedves öosém, tudod, hogy amikor Isten parancsolatjából a férfira eljön az az idő, hogy társat keressen magának, örök parancsolat, hogy min denki ceafc a maga fajtája között kereakedjók... Te gazdag lányra vetetted a szemed ® mint ahogy tőlem tanultad a Bibliából, hogy Lábén, Jákob és Rebeka idejében sem adták a szép lányt a szegény legénynek csak ugy hübelebalázs módjaira, hanem azt előbb keservesen meg kellett érdemelni. így fiem, néked is meg kell szolgálnod, ha a kocsmáros ur Ilon nevezetű lányát akarod feleségnek. Megszolgálni ? Kívánjon, parancsoljon, ami tetszik, \ A