Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

aeg, hogy én hivatom/ rögtön jöjjön ide. Hon: l

gaz 9Z ? Kedvea jő apáB f / csókol3a apöa ke3eit / Magam szaladok érte. / iidul az uccára vezető ajtó felé, amint az ajtót kinyitja, a hallgatódzó kántor beesik a szobába / Kocsmáros: Ejnye, ejnye kántor uram, hát arra tanitja kend a gyerekeket, hogy hallgatózzanak ? Kántor: Hát, araikor a kocsmáros ur vagyonáról van szó, megengedhet magának az ember ilyen illetlen cselekedetet is Megtörtént ? Kocsmáros: Könnyebben ment, mint ahogy gondoltam. Most már esek az a kérdés, rá tudjuk- e venni a jÓiaadarat. Kántor: Én egészen biztosra veszem. Kocsmáros: Én pedig bizonytalannak. Kántor: Cenk bizza rám, kocsraáros ur, majd én beszélek vele, az én ékesszólásoransk' a kőszikla se tud ellenállni. izei. • -'re iram c.ak hagyja helyben azt, amit én non dok és csak Ígérjen ... Ígérjen neki mindent. Méze© csak ! / papirt vesz elő / Készitek egy irést, amelyben a kocsmáros ur kötelezi magát, hogy ha a fiu teljesiti a feltételt, akkor idővel, ha ugyan ő is arravaló lesz ... / kacagva / érti az ur ? Idővel, ha arravaló lesz, neki adja a lányát. Kocsmáros: 1 indjárt itt lesz, már küldöttem érte. Kántor: Kera kell messze menni, itt láttam az uccún beszélgetni, nera tudem, aligha nincs neki valami elmerni való szándéka ... / az asztalon ir e papirosra^ /