Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

22 Ilon: Hiszen tudja édesapám, hogy mi szándéka van Lacinak,.. Hallotta az előbb a kertben. Kocsmáros: Hogy feleségül vesz ? Elment az eszed, te lány ? Egy sültparaszthoz akarsz feleségül menni ? Ilon: . txi csak azt tudom, hogy szeretem őt és nélküle boldogtalan 1 3zek, meghalok bánatomban, de mégis lemondok róla, csak édesapám ne haragúdon rám, / zokogva átöleli apját / Kocsmáros: "Csakhogy kislányom, nem akarom, hogy boldogtalan légy, hogy meghalj bánaxodban, hanem azt akarom, hogy boldog légy, mégpedig nagyon boldog légy. Csakhát ne volna ilyen sdlt,paraszt. Uo volna valami aostfcrsége, vagy katona lett volna, mint az apja ... / ravaszul / ... mert kislányom, a katona az egy famíliának cem válik szégyenére. He én nem hiszen, hogy szeret téged, csak a vagyonodat akarja megszorozni. Ilon: Édesapám, ne gondolja Lacic olyan rossz embernek, ő igazán szeret engem és szereti édesapámat is. bindenre kész lenne értünk. Ha édesapám ugy ismerné, mint én, szintén megszeretné. Kocsmáros: Abban tamás vagyok. Hanem nehogy azt mondd, hogy én gátoltam meg a boldogságodat, elhatároztam, hogy beszélek azzal a gyönyörű Laoival. Ha csakugyan szeret, ahogy neked bizonygatja, akkor megteszi érted, a it kívánok tőle. Ilon: 6 mindent megtesz, csakhogy egyszer egymásé lehessünk. Kocsmáros: Most majd meglátjuk, hány zsákkal terem abból a nagy szerelemből. Eredj, küldd el érte az udvarost, mondd