Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

zorn,. / elmegy / 14. jelenet. Ilon, Kocsmáros, Kántor. Kántor: / a azobaajtán belépve, súgva a kocsmárosnak / No itt van, most csak nyugodtan, el ne feledkezzék magáról, mert különben vége az egésznek. Kocsmáros: Osak bi2za rám, semmit se féljen, mindent szépen elintézek, Addig kerüljön kend egyet az uoeán. / Kántor el / 15. jelenet. Kocsmáros*, Ilon, " f Ilon: / magában / Ha most mi lesz ? Félek ... csak ugy remegek. f Kocsmáros: Gyere ide, állj elém. Ilon: / lesütött szemekkel áll az a^ja elé / Kocsmáros: Hézz rám§! / látszólag szelíden / Látod, milyen rossz lány vagy, tudod, hogy nagyon haragszom rád ? Mást se tudsz, csak apádat bosszantani, szomoritani. Ilon: / könnyeit törli / Kocsmáros: Ho ne sirj, ne pityeregj ! Most nem azért jöttem, hogy Vaegbüntesselek, hanem, hogy most őszintén felelj nekem : mit akarsz azzal a parasztfickóval ? ... Ha ? Mit akarsz hát ? Ilon: / remegve az apja keblére borul / Hem tudom én... Kocsmáros: Kern tudod, nem tudod ... én meg tudni akarom ... Hát miért bujkálsz vele ? Virágok közé, lugas alá, tán csak nem akarod, hogy a világ a nyelvére vegyen ?