Csiky Gergely: Az udvari kalap; Q 18776

3 3 3» CARINA Azért is mondom. Gyáva vagy. Nem is kapsz feleséget soha sem. Nincs a világón oly leány, kinek Szerelmét el ne fojtaná a szégyen. Látván, hogy olvasóvá változik A kard kezében. Menj el! Gyáva vagy! EMÁNUEL, Nem; gyáva nem vagyok. Te azt hiszed, A bátorságnak nincs egyéb faja, Csak az, mely ütni, vágni, ölni tud. Csak az, mely durva testnek ád aczélt. Te erről nem tehetsz kisasszonyom: Világod, melyet ismersz, melyben élsz, Melyből eszméket, érzelmet nyerél, A rég letűnt világnak folytatása, Hol nyers erő volt úr a szellemen, S öklében volt az ember érdeme. Te azt hiszed, világod azt hiszi: Még most i9 él a régi ideál, Arczán a fény, a 9Zin az életé, S nem a kendőzés mázolá reá. Mit tudjátok ti, hogy sir boltban éltek S halott eszménynek hódöl lelketek? Mit tudjátok ti, hogy mig lenn a sírban Pihentek változatlan, mereven: Fölöttetek halad, rohan az élet, Uj nap sugára éltet új világot, Uj eszmék szülnek új eseményeket? /Carina kezeit, melyeket eddig arczára tapasztva tartott, lassan levonja, s csodálkozva, növekvő érdeklődéssel néz Emánuelre, ki emelkedő hévvel folytatja./