Csiky Gergely: Az udvari kalap; Q 18776

A szellem széttöré bilincseit, S a nyers erővel, régi zsarnokával Merészen szembe szállott: kardja ellen Betűt állit, ágyúi ellen a Szabad szóval küzd, hadsereg helyett Eszmékkel hódit földet, népeket. S az eszme győz, feláll az új világ, Erősebb, mit a régi, biztosabb; Ingathatatlan három oszlopa: Testvériség, egyenlőség, szabadság. S az eszmének megvannak hősei, Egyképen harczosok s apostolok; A szellem fegyverével küzdenek. S eszméjükért oda adják életöket. Oh hányan vesztek igy a vérpadon. Bár kardot nem fogott kczök soha. Bár nem tité lovaggá senki sem; De mondd kisasszony, gyávák voltak-e? Lásd, én e fajtából való vagyok: öldöklő kardot nem forgat kezem, De éltem eszméimre fölteszem, Vitézi tornán dijat nem nyerek. De meghalok azért, kik szeretnők. S ha egykor módot nyújtoaz érre te. Majd akkor mondd rneg, gyáva voltam-e? /el balra./ CARINA Nagy ég! mit mondott? milyen új világot Gyújtott előttem? Mily csodálatos! Hisz ezt az embert én nem ismerém. Mint lángolt arcza s villogott szeme! Mily indulat rezgett minden szavában! Megkérem, máskor is beszéljen igy... Atyám jő...Más dolog vár most reám.