Csiky Gergely: Az udvari kalap; Q 18776

CARINA. Oh Emánuel, Hogy mersz te csókolózni? EMÁNUEL. Csak fülét, Csak rózsaszín fülét és azt sugám: Ezt küldi általam kisasszonyod... Ne haragudjál...hisz csak oktalan Állattal voltam ilyen vakmerő. CARINA. /nevetve/ Beh nagy bolond vagy, oh Emánuel ! Beszélj tovább, milyen volt utazásod, Szerencsével jártál-e mindenütt? EMÁNUEL. Igen, Rablókkal is találkozóm. CARINA /hirtelen/ De nem történt bajod? Nem semmi sem. Védted magad? Nem. Elszaladtam. EMÁNUEL. CARINA. EMÁNUEL. CARINA. / Oh ! EMÁNUEL. Fegyverrel bánni még most sem tudok, CARINA, így nem lehetsz lovaggá soha sem.