Csiky Gergely: Az udvari kalap; Q 18776

LEONA. No, no, elég is lesz már, vagy kifogy Az állat-»és növényország egészen. Majom, gyik, páva, szajkó, napraforgó' Mine! szépen egy halomba raktad immár , S miért? mert finom úri társaságban Nyájas beszéd, vidám mosoly között, Megettél az udvarnál egy ebédet. PHILIBERT. EbédJ ebéd ! az asszonyok esze Nem tud tovább terjedni az ebédnél, A szellem lakomája: tisztelet, Elismerés, méltánylás, hódolat, S mind, amitől a lélek hizni tud, - Hogy értelmedhez mért igével éljek Mind semmi... Az ebéd jó s ez elég. LEONA. Hát nem elég nagy tisztelet nekédj, Hogy a királyi asztalnál ebédelsz? PHILI

BERT. Megint ebéd ! megölnek az ebéddel ! LEONA Egy éve még magad sem yondölták, Hogy ily nagy rangra, tiszteletre jutsz. Ott laktunk, jószágunkon, a sziget Szélső zugában, kecskék s pásztorok közt Nagy könyvet irtál a kormányzásról, S nern vette senki, nem olvasta senki. Most a királyné kamarása vagy: Mi panaszod van hát? Hisz ami vagy, Azt is csupán nekem köszönheted.