Csiky Gergely: Az udvari kalap; Q 18776

APRÓD. Nagy ég! Kit értesz az ideges bolond alatt? LEONA. A kanczellárt. APRÓD, Az más. Akkor igazad van. Ma különösen ideges, mert a király összeszidta. Ugy kapkodja a fejét, mintha laptázni akarna vele. LEONA, Ugy kell neki ! APRÓD. El ne árulj, de az udvarnál mindenki ideges. Ü felsége idegeskedik a kanczellárral, a kenczeliár idegeskedik az udvarmesterrel, az udvarmester idegeskedik velünk, rrii idegeskedünk azzal, aki megijed tőlünk, /súgva/ De ideges bolond csak egy van köztünk. LEONAi A kanczellár, APRÓD /bólint./ El ne áruld ezt az államtitkot... 3aj! hallom mái* ő felsége lépteit... Siess innen..., vagy tüstént ideges leszek. LEONA /nevetve./ Saj! be megijedtem/el balra.-Apród kitárja a jobb ajtót melyen belép a király, a királyné karjára támaszkodva./ KIRÁLY. Hol van a kanczellár? APRÓD. Még nincs itt. KIRÁLYNÉ. Engedc! meg, uram, hogy ma én kisérjelek a kerttje.