Csiky Gergely: Az udvari kalap; Q 18776

2 0 KIRÁLY. De én a kanczellár jelentését akarom meghallgatni. Tudja az órát, a perczet és várakoztat magára. /A középajtó gyorsan felnyilik, a kanczellár lihegve berohan. Meglátva a királyt, ijedten megáll, levegő után kapkodva./ • KIRÁLY. Vártam, kanczellár úr. KANCZELLÁR Összeesküvést kerestem. KIRÁLY. És mit talált? KANCZELLÁR /öné rze teeen/ Semmit. KIRÁLY. Semmit, ismét semmit. Mindenütt összeesküvést szőnek ellenem, trónom ellen, és mi nem tudunk semmit, mig majd ismét fejünkre nem gyújtják a házat. KANCZELLÁR. Az akkor volt, mikor én még nem őrködtem. Az én kormányelvem: ágyú, puska, szurony. Ennek árnyékában nem termm meg az összeesküvés. Felséged nyugodtan alhatik mig én őrködöm. KIRÁLY, Akkor is ezt mondták, mikor saját sógorom, a királyné testvére szövetkezett ellenem a carboniakkal. KANCZELLÁR. Akkor én még nem voltam szerencsés felséged kanczellárja lehetni.