Aszlányi Károly: Péter; Q 18575

6. Egressyj Etal. Egres зу. Etelj Demeter

j Egressy. Demeter

j Etelj Demeter j Viktor. Etelj Klára. Egon. Baba. Eaer ny о io a aáa neg у те nket t öb en I Mi? Akkor faragták, at az asztalt. I do nézzetek. Ott a dátum. Hát ez kibírhatatlan veled, Dönol. Araikor a legkomolyabb dolgokról beszélünk, a Klárika jövőjéről... Azt osak bízd rám, Etelka, is Klárikéra. Ö nagyon Jól tudja

x mit osinál, meddig mehet el. Én Jól tudom, hogy Klárika szereti. Én is szeretem. Mert ez egy nagyon kedves, nagyon értékes... És.• .okos ember. Szerény, Ji^érzésü. lókat olvasott,,, És irt is. %y váltóra, a te nevedet. Kér lek !.../Hirtelen elharapja a szavát, mert meglátja Viktort, aki az előbb, a rokonság végleges letárgyalása után meg nyugodva ment kl a szobából, de most újra bejött és nesztelen léptekkel állt meg a garnitúra mögött,/ Na, mi az, Viktor? Bocsánat, a konyháról jövök. Es a szakácsné kéri, hogy vagy a nagyságos asszony, vagy a kisasszony... Klárika lelkem! Nem néznél ki egy pillanatra a konyhára? /nialatt Viktor elmegy, hevesen/ Nagyon szívesen! /Egonra./ Nem olyan csábító itt egyes urak társasága, hogy... /Hirtelen sarkonfordul és elmegy,/ Na, ezt megkaptam. Es miért? /& eg indul Demeterék felé./ Mert azt mertem mondani, hogy - hát idefigyelj Demeter bátyám ós mondd meg t п1поз-е tökéletesen Igazam?., /a pianinónál, Kováosnoz/ A, ugyan, ne hallgasson oda! Nfem olyan fontos/