Aszlányi Károly: Péter; Q 18575

7. Baba. Kováoe. Baba. Kovács ; Babftj Kovács. Baba. Kovács; /idegesen/ De hog y ne i fontos! Nem amiatt a vacak róka miatt, amit nem láttam, mert elkószáltam egy kicsit az üregi lápon,.. Apropó, mondja, mit csavarog maga arra? /zavartan/ Hogy én... Igen. Majd mindennap. És a parasztok azt mondják, valami furcsa mérnöki szerkezetet cipel magával, hol itt teszi le, hol ott - mondjaj miféle szerkezet az? /п.е./ Nézze, ez...ez... Titok? Hát...nem éppen titok, de...vannak egyes dolgok, araikról az ember ugye...nem szívesen beszél... De maga semmiről se beszél szívesen, jegalábbls velem. De megnyugtatom, elftön még az a pillanat, amikor raajd rájön, hogy velem még azért.. .érdemes szóbaállnil Hogy nem vagyok az a harmatos rózsabimbó, az a befőttes üvegek között nevelkedett falusi ártatlanság, akinek maga engetj képzel, •. ДЗгЬеп odalépett hozzájuk a poharával a kezében/ Hanem mi vagy? /felrezzen, ingerülten/ Eredj innen! /egy parányit még italosabb, mint az előbb/ Dehogyis megyek, édes egy rózsamézem. Sőt. Ellenkezőleg. Jövök. Küldöttségbe, telka néni egy kis bridzset akarna szervez ni, uzsonna utánra, ö, te, Klárika, ieg én... Baba. Éa Péter? Kovács. Köszönöm. Én az ilyesmihez, sa jnos.,.olyan keveset értek. Egon. Mi? Hogy te? Nem értesz? Hát van olyan kártyajáték a viEgon. Baba. Egpn,