Moliere: Scapin furfangjai; Fordította: Hevesi Sándor; Q 17951

-13/Octave/i hagyjam, S anélkül, hogy valaha láttam volna, máris utálom ast a másik leányt, akit nekem szántak, S anélkül, hogy kegyetlen lennék, kívánom, bár a tenger örökre távoltartaná innen. Azért is kérem, édes Jácintom, ne sírjon, mort könynyel fájnak, s ha si mi látom, úgy érzem, a szivem hasad meg. Jácint« Letörlöm könnyeimet, mert ön akarja, s bátran nézek elébe annak, ami az ég jóvoltából tör* téxmi fog velem, Oetavei Az ég pártunkon lesz. Jácint« Sem lehet ellenem, ha ön hü maiad hozzám, Octavei Hűségem biztos. Jácint« Akkor boldog leszek, S cap in s /félre/ Lelkemre, nem le aga olyan ostoba, elég tűrhetőnek találom. Octave« /Seapinre mutat/ Ima egy «aber, aki minden bajunkban csodamód segítségünkre lehetne, ha akarná. Scapin» Érésen megfogadtam, hogy én már belé nem avatkozom semmibe, de ha szépen megkérnek, mind a ketten, talán,,. Octave« Ha csak azon múlik, hogy szépen kérjünk, egész szivemből könyörgök, vezesd hajónkét.