Hunyady Sándor: A gyöngysor; Q 17807

42 Sir. Lawrence: /őszintén/ Nem tudom még. Kényes dolog beleszólni az ilyesmibe. De annyi bizonyos, hogy 8n rendkivUli rangot kapott a szememben, amióta észrevettem, hogy June a leányom egy vonallal jobban kitünteti, mint a többi barátját. Pinto: /könnyed, kis meghajlással mutatja, hogy mennyire megtisztelve érzi magát/ Sir Lawrence: lia önre nézek , mindig az jut eszembe, ez az a fiatalember, akit June kellemesnek talál. És igyekszem, hogy én is annak találjam. Pinto: /nevet/ Végem van. Most egyszerre elkezdek félni... Sir Lawrence: /önkéntelenül/ Ami azt illeti, én már régóta félek... /egy kis zavart csönd után körülnéz/... Szereti ezeket a szines dolgokat ? Pinto: /meglelve/ Szines dolgokat? /0 is körülnéz, mintha keresné, mit talál az öregúr színesnek./ Sir Lawrence: /rezignáltan/ Mindegy. Nem lehet ezt világosan megmagyarázni. /А ló-szoborra néz./ Ez a bronz nagyon jó. /Fölteszi a monokliját, nézi./ Pinto: Egy versenylovam portréja. Tavaly a lábát törte. Főbe kellett lövetni. /Kint csöngetnek, az ajtóra néz, elhallgat./ Sir Lawrence: /tapintatosan/ Láto-atót vár? Pinto: Oh dehogy. Egy whishkyt? /Megint csöngetnek, hangosabban, ahelyett hogy töltene, a palackkal a kezében föláll, újra az ajtóra néz./ Sir Lawrence : Már látom, hogy mégis zavarom. /Fölkel a fotojbSl./ Plrrto

: /tiltakozva/ Hova gondol Sir Lawrence?! Inkább egy vermouthot? /Tölt. Az idegessége, amely az előbb egészen