Hunyady Sándor: A gyöngysor; Q 17807

43. fátyolszerü volt, fokozatosan nő, mert az előszobából izgatott szóváltás zaja hallatszik. Mintha az inas vitatkozna odakint. "Nem kérem, lehetetlen. Be kell jelentenem előbb!" Aztán kinyilik az ajtó és egy szürkeruhás ember lép be a küszöbön./ XVI. A felügyelő: /negyvenes, szélesvállu, kemény férfi. Rendes, komoly, tisztességes, buta ember. Amikor bejön, az ajtónyílásban látszik, hogy a méltatlankodó Josephet karonfogj ék és elvezetik odakint. Köszön, majd nyugodtan odaáll Pinto elé. Száraz udvariassággal/ A rendőrség embere vagyok. Rapp felügyelő. /Megmutatja a Jelvényét, a kabátjának gallérja alatt/ Parancsolja az Írásaimat? /Nyul a zsebe felé./ /int/ Nem szükséges. Mit kiván tőlem? /egyszerűen/ Parancsom van rá, hogy elővezessem, /elnyomva izgalmát, megpróbál hideg és fölényes lenni/ Engem?! Biztosan téved. A felügyelő: Nem tévedek kérem. Önt keressük. Pinto: /úrias haraggal/ Hát, mit tudom én, végre is lehet. /Sir Lawrence felé/ Gyorsan hajtottam, nem égett az autóm lámpája, vagy más valami ilyen.../Vissza a rendőrhöz./ Sajnálom, most el vagyok foglalva. Volt szerencsém, A felügyelő: /állhatatosan/ Tessék felöltözni! Megvárom. /érzi, hogy itt a baj, megrémül, de még adja a megsértett urat/ Nahát, most mér elég volt! Micsoda dolog ez?! Beszélek a fölöttesével. El fogom csapatni! Pinto: Felügyelő. Pinto: Pint o: 1