Hunyady Sándor: A gyöngysor; Q 17807

40. Pinto: Joseph: Pinto: Joseph: Pinto: Jo3sph: Pinto: J oseph: Pinto: Miféle ur? Hem tudora, kérora. Olyan fél-ur féle, Israerera valahonnan. Azt hiszem, detektív. Az ilyenek rendesen lóversenytipet szoktak koldulni a gróf úrtól. Szó nélkül elment, amikor megmondta, hogy alszom? Igen, kérem. De még mindig idelent ül, szemben a kávéház torraszán. /Készségesen./ Tetszik parancsolni, hogy fölhívjam? /bosszúsan legyint/ Ugyani.../Kint csöngetnek./ Bocsánatot kérek. /Kimegy ajtót nyitni./ /mozdulatlanul, habos arccal áll a kép közepén, idegesen néz az ajtó felé./ /visszajön, tálcán névjegyet hoz, amelyet némán átnyújt a gazdájának./ /megnézi a névjegyet, bosszúsan összehajtja és a zsebébe teszi, raintha azt mondaná: "éppen most?!" Benyit a hálóba hallani a hangját, amint a lányhoz beszél, aki pár pillanattal elébb dúdolni kezdett/ Ne énekeljen, kérem. Látoga tóm jött. És ha felöltözött, arra a másik ajtón menjen el Joseph majd kikíséri. Pá, fiam. Isten vele! /Kijön, letörölte a habot at arcáról. Az inashoz, aki ezalatt mozdulatlanul várakozott/ Vezesse be azt az urat. /Joseph kimegy és egy pillanat múlva beengedi a színre Sir Lawrencet./ XV. Sir Lawrence: /ugy öltözve, ahogy egy angol ur látogatóba megy/ Jónapot. /Kezelnek./