Hunyady Sándor: A gyöngysor; Q 17807

41. P^nto: / a kézfogás alatt kissé meghajlik, mint aki érzi, hogy milyen nagy megtiszteltetés éri/ Boldog vagyok Sir Lawrence I /Helyet kinál, eléje teszi az italokat/ Bocsásson meg, hogy neglizséhen fogadom. Sir Lawrence ï Semmi helye nincs közöttünk az eféle formaságoknak. Intimebben is látni fogjuk egymást az én kis hajómon. /Leül

r/ Azért jöttem, hogy figyelmezte

ssem: holnaphoz egy hétre indulunk. Pinto: Köszönöm. Rendben vagyunk. Sir Lawrence: A vizumai is megvannak? Ha még nincsenek, küldje el az útlevelét a titkáromnak. Ügyes ember, megbizhat benne. Elintéz mindent. Pinto: Óh, köszönöm. Sir Lawrence: Magával hozza az inasát? Pinto: Nem lenne terhes? Sir Lawrence: Szó sincs róla. Csak tudnom kellene elSre. Pinto: Hát akkor, hogyha megengedi. Sir Lawrence: Kérem. Először délnek megyünk.Görögország felé. Meleg lesz, nagy napsütés. Aztán hat hét múlva már hideg és szeles tájékra kerülünk. A legkönnyebb flanelltől a legnehezebb prémekig szüksége lesz mindenféle dolàgra. Ne vegye tolakodásnak, de szeretnék néhány részletes tanácsot adni. Mondja, birja a tengert? Nekem van egy kitűnő orvosságom, valami kokainos készítmény... Pinto: Elhalmoz. Hogy legyek hálás? Sir Lawrence: Ugyan. Ez csak természetes, lieg aztán a leányom, külön is rámparancsolt. Ön roppant fontos a számára. Plnto

: Neheztel érte Sir Lawrence?