Hunyady Sándor: A gyöngysor; Q 17807

36. XIV. Andrée Pinto: Andrée : Pinto: Andrée ; Pinto: Andrée Pinto: Andrée Pinto: /még mindig álmos, boglyas, a festék lekopott róla, nyújtózva kijön a hálóból. Hálóköntöst visel, a mezítelen lábán férfipapucs/ Jó reggelt! /Hunyorgatva megnézi a karkötoóráját/ Tényleg. Két óra. /Asit/ Hogy megyek el. Elküldött a ruhámért? /bólint/ El, /Két csészébe kávét tölt, az egyik csészét a lány elé teszi, aki fölkuporodik a divánra,/ Köstönöm, /Kávézik./ Reggelizem aztán szeretnék megfürödni. /nem durván, nem akarja megsérteni a lányt, de mert nem szereti a dolgot, savanyúan félrehúzza a száját/ Nem, drágám. Nem szeretem az én kádamban. Fürödjön otthon. Maga sem szeretné, ha idegenek járnának a kádjába. /Eszik./ Én idegen vagyok? Éní! /Sértődött kacagáésal. /Óriási! Együtt aludtunk! Az más, drágára. Egészen más. /szendvicset vesz, eszik/ Rosszul esik, hogy ugy bánik velem, mint egy ronggyal. Sokszor gondolok rá, milyen Jó lenne, ha maga csak egyszerű croupier volna, vagy újságíró, vagy valami más ilyen féle ember, aki hagyja magát szeretni. Mert magát tudnám szeretni. /Föláll, hízelegve a fiúhoz megy./ /elháritja/ Engedjen enni, fiam. /sértődöttség nélkül visszaül a helyére/ Maga biztosan teli van mindenféle női dologgal...Mondja, nincsen igazam? /nem felel. Evett. Föláll. Megnézi magát a tükörben, ki-