Hunyady Sándor: A gyöngysor; Q 17807

г 37. Andrée: Pinto: Andrée F Pinto: And г ' e Pinto: néz az ablakon. Jár-kel a szobában. Csip még egyet a gyümölcsből. Fütyül a nőre./ /tovább kotyog a levegőnek/ ...Hiába, nem tudok büszke lenni...Tegnap éjjel is, amikor bejött a grillbe, csak rámnézett, már rohantam, vettem a kepém...Mert ugy tetszik nekem a haja, meg a foga; mutassa! Meg a hidegsége. Sajnos, az ilyen hideg kutyákat szeretem, akik ugy elbánnak az emberrel...Idehallgat?».. /пега felel. Abszolúte nem törődik vele. Az inas a reggelivel a postát is behozta és a csomagot letette az Íróasztalra. A fiu egymásután fölvesz két-három levelet, szórakozottan beléjük pillant, aztán a földreszórja valamennyit./ Igazán egy csöppet sem tetszem? Semmim sem? /FöltUri a karján a köntös bő ujját/ Nézzen ide, milyen a karom? Egy szobrász azt mond tará, hogy festői. Mutasse még egypzer a fogát! /föláll, flityürÓ3zve bemegy a hálóba./ /elkezd hangosan beszélni, szinte kiabálni a nyitott ajtó felé/ Én nem félek a plein-airtől. Odavihet az ablakhoz, ott is megnézhet. Huszonkétéves vagyok, Mindenki azt mondja, hogy a jó race miatt olyan kicsi a lábam. Mert az én mamám bárónő volt. Én is kastélyban születtem.../Haligatódzik/...Maga ido sem figyel. Hagyjon beszélni. Nem tudok beszélni, ha nem figyelnek. Maga meg tud ölni egy nőt, egyszerűen csak azzal, hogy nem szól hozzá...Tudja, milyen rémes az, amikr nem felelnek az embernek?!... /fütyürószve jön vissza, hozza a borotválókészüléket, kis tálban vizet, tükröt, satöbbi. Szó nélkül letelepedik az