Igaz barátság és szíves szerelem; Q 14598

— 10 — Titkolván sebemet, onnét kifordulék, Hová tovább-tovább nagyobb lánggal fulék. Azóta szivemben ezer kín fürészel, IIa nem segíttetem, életem majd vész el. Ez oka kinomnak, ha velem jót tészel, Örök hálaadást s áldást tőlem vészel. Hermiás. Panaszos beszédid mihelyest értettem, A mellett halovány színed tekintettem, Jóllehet, mintha nem tudnám, úgy tettettem, Mindazáltal bajod mindjárt észrevettem. Enyhiteném bizony örömest sebedet, De ha Florentin a sebhette szívedet, Megvallom, nehéznek látom úgy ügyedet, Miképen olthassam, nem tudom, tiizedet. Mert a Florentina igen szemérmes szűz, Nem gyújtotta szivét még semmi olyan tűz, Mely a szerelemre édes méz gyanánt űz, Az ifjak kedvekért még bokrétát nem fűz. Ott az ismeretség nehéz, a mely nélkül A szerelmeseknek csak szégyent és kárt szül; A szerelem ottan gyarapodik s épül; Hol az ismeretség van vezető fékül. De bár adassék mód az ismeretségben, Mersz-e vele kelni titkos szövetségben ? Tudod-e, ki lánya? ha veszi eszében, Miben jársz, fog élted forogni veszélyben. Pliilostenes. Ah ne is szeressen, a ki veszélytől fél, Micsoda tenger az, melyet nem kavar szél ? A nyarat sem tudnánk, ha nem fagylalna tél; Ha egy óra káros, a más haszonra kél.