Igaz barátság és szíves szerelem; Q 14598

A mely veszélyekből hasznot reménylhetni, Azok útját lehet örömmel követni; Jobb is az embernek kétséget kivetni, Mint magános lánggal titkosan epedni. Hogysem a nélkül is búval megepednem, Jobb kedvemteléssel halált is szenvednem, Koporsóba menvén, bútól üresednem, Mint a búk habjától hányattatva lennem. Hermiás. Ne félj, a halálnak még nincs helye itten, Légy jó reménységben, jól adja az Isten; Nem igazán szeret, ki mindjárt megretten, Szép Florentinával még élhettek ketten. Philostenes. * Mit rettentesz tehát, ha jót reménylhetni, Hogy nem szánod szivem új sebbel sebhetni, Ha reményled, hogy azt jól véghezvihetni, A mit kétségesen most kezdtem követni? Hermiás. Ezzel csak szivedet akartam próbálni, Lehet-e kedvednek ebben hátra állni, Meg akarván előbb kedvedet vizsgálni, Jobban tudok immár valamit csinálni. Kívántam megtudni itt barátságodat, Ha mersz-e szeretni s ráadni magadat, Hogy bátrabban merjem folytatni dolgodat: Most már valósággal értem szándékodat. Philostenes. Jaj tudok, merek is, de bár ne tudhatnám, Annak állapotját, mert ha elhagyhatnám Mostani dolgomat, s visszafordíthatnám, Úgy tetszik, világra újonan adatnám.