Igaz barátság és szíves szerelem; Q 14598

/ — 38 —' Valaki kopogat; talán ő érkezik , Ezt sok ízben kezdi, szóla, s kérdezkedik, Minden pillantásban arról értekezik , Mert fél, hogy a czélra tán majd más érkezik. Itt jő; Isten hozott! de váljon mint jártál ? Használtál-e, kérlek , vagy pedig ártottál ? Mert mióta tőlem hozzája indultál, Szüntelen elmémen s szivemen forgottál. Iíermiás (előlépj . Eleget próbáltam, s szemtelenkedtem is, Hogy kerítő lettem, bánom, szégyenlem is, Hol keményen fogtam , hol csendesíttem is, Oly kurta válaszra, kár hogy hogy el mentem is. Erkölcsös állat az, nincs benne szelidség, Szíve tigrismódra elfásult keménység, Csak semminek állít, dolga nagy kevélység. Hogy ott kedved teljék, nincs semmi reménység, Philostenes. Ah! nyavalyás fejem! hijába reménylett, Hogyha követséged haszontalanná lett, lm a bánat napja rajtam nem kímélett, Azóta sem innom, sem ennem nem kellett. Hermiás. Ne félj semmit, újulj, ne hagyd el magadat, Váltsd fel vígasággal elbágyadtságodat, Mert ime meghoztam kedves válaszodat, Megszelídítettem szép Florentinádat. Philostenes. Ha van jó válaszom, hát mért keserítesz? Ennyi sok bajomból mért fel nem segítesz ? Halaványságomból mért fel nem építesz? Szólj jót, mert meghalok, ha te nem segítesz.