Igaz barátság és szíves szerelem; Q 14598

Hermiás. Ne lankadj, meggyógyulsz ezennel miattam; Mert nem volt hijában, hogy érted fáradtam, Mert mióta magam szándékodra adtam , Tőled hűségemben semmit nem tagadtam. Philostenes. Oh ha jó hírt hoztál, holtig áldanálak , Aranyos betűkkel szívemre írnálak. Hermiás. Ha jó hírt nem hoznék, nem ámítanálak , Mert örömest téged nem szomorítnálak. Philostenes. Beszélj hát, mint jártál, hadd halljak vígságot, Mert úgy látlak téged, mint kedves újságot. Hermiás. Felejts el minden bút és szomorúságot, Mert tieddé tettem ama szép virágot. Philostenes. Ne tarts hát csak szóval, mondd meg, hadd [értsek jót. Hermiás. Hallasz teled után tavaszi madárszót. Philostenes. Mondd meg hát, hogy tovább a búval teljes tót Ne úszszam, sőt halljak dolgom felől valót. Hermiás. Volt nagy bajom vele, akaratoskodott, Sokszor beszédemre csak jó szót sem adott, Néha, mint ölyv előtt galamb, úgy szaladott, De rá hányt hálómban ugyan megakadott.